2016. augusztus 31., szerda

Ismét jelentés + infók

Hello mindenki, itt lennék ismét.
Na ja. Már, ahogy. Így suli kezdete előtt egy nappal ( Már látom is, ahogyan mindenki
leiratkozik, fujjong és tovább sem olvassa... ) végre, végre, véééégre megnézett egy orvos!
Ami rohadt távol áll tőlem, még akkor is, ha a fél életemet kórház falain belül élem. Mára kaptam négy hónapja időpontot. Igen. Hogy megnézzen, egy gyerek reumatológus. De büszke vagyok,  hogy legalább sikerült elintézni a dolgokat. Nem tudom, hogy ígértem-e beszámolót avagy sem, de azért elmondom mi a pálya, hogy megmaradok-e, hogy megy majd tovább a blog élete. Semmi pánik.
Tehát eleve másfél órát vártunk anyummal, hogy egyáltalán behívjanak a dokihoz, aki egy
kedves nő volt, mosolygott és ilyenek, gondolom hogy ne kapjak idegbajt az egész dologtól. De
szépen levetkőztem, majd egy szál fehérneműben legalább negyed óráig álldogáltam előtte, ennyi
idő alatt kávéra is meghívhatott volna, you see. Lefektetett ( Na nem úgy. ) és megvizsgált rendesen,
nem csupán az ajtóból lesett meg, hogy oké, két lábon áll, tehát kutya baja. Amellett, hogy nagyon
ideges voltam, mert én eleve képes vagyok extrán ráparázni minden ilyen dologra, nos, azt kell hogy
mondjam, teljes nyominak nyilvánított. Tehát nem csak a hátam rossz úgy ahogy van, de emellett
a nyakam is, na meg persze a kezeim is. Tíz ujjamból hat kupac kaki, ami azért elkeserítő, mert csak
tizenhét vagyok, másrészt pedig gitározom, írok és ott az iskola is. Szóval, csak pozitívan, és ne
menjetek orvoshoz gyerekek. Most, az otthon melegében és szembe nézve a szeptemberrel, várok
kettő röntgent, amiből egy legalább szarkasztikusan buli, mert egy bizonyos Izotópos Röntgenvizsgálat. Tehát beadna nekem egy szert, és valamennyi sugárterhelést kap a testem.
Így szépen az egész csontszerkezetemet látni fogja a doki, én meg majd világítok este. Ám ennek
is a jó oldalát fogom meg, legalább kevesebb lesz a villanyszámla, na. Pluszban vérvétel, amit
anyum fog megcsinálni. Nem mellesleg rühellem a tűt. Az élet egy kupac irónia. Kicsit be vagyok sz*rva, de milyen cool már, hogy biztosítják, hogy tiszta Magnetónak érezzem majd magam? Ezzel nyugtatom magam amióta megkaptam a beutalókat, mert igazán kívántam már évek óta egy kis sugarat. Ki nem? Chh...
A másik. A blog élete. Nocsak, ismét egy jó téma. Megy tovább, természetesen! És hamarosan
a folytatással térek vissza, nyugalom, Jane és Loki élete ugyan úgy folytatódik mint eddig is, csak
a suli lehet majd bezavar kicsit, és ez a nagy hajcihő is. Viszont, egy kis csemegének itt van egy
másik olvasni való, a F*ck off, Wilson. Ami más hangvételű blog, de remélem ha valaki
elkalandozik rajta, ugyan annyira megszereti, mint ezt is. Legalábbis reménykedem benne. Tehát
élek, lassan sugárzom, de büszke vagyok és valamennyire jobb a lelkem mint eddig volt.


További szép estét és utolsó napot!
~Miss.Chief~


Fekete, meg Sherlock humor. Bár... Lennék Sheri nyuszija.







4 megjegyzés:

  1. juuj egyszer én is voltam röntgenen. eltörtem a kislábujam az 1 kg súlyzóval otthon.szóval lehet hogy t tudom érezni hogy milyen érzések kavarognak benned.DE! örülök hogy túdósítasz mert így mi is értesülünk (nézők,olvasók) hogy mi is van veled :) sok sikert a továbbiakban és ne idegeskedj! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Akkor már ketten osztozunk ebben a remek érzésben. Azt hiszem már valamennyire megnyugodtam, de ez majd ott fog kiderülni. Szerintem olyan leszek, mint egy kutya a szilveszteri tűzijátékkor.

      Törlés